A B oldal akkor kezdődik, amikor eléred a 30-at (vagy 35-öt). Ez attól függ, hogy mit gondolsz az életedről, vagy hol látod az életedben a mérföldköveket. Persze a határvonal nem szigorúan a születésnap, és nem is lehet egy konkrét naphoz kötni. Egy másik megközelítés: az élet igazán 30 fölött kezdődik. Nos, mindkettő igaz lehet, nézőpont kérdése az egész. Az én esetemben mindkettő érvényes, de a másodikat érzem inkább magaménak.

Ha végiggondolom, hol tartok most, hogyan élem az életem, van mire büszkének lennem. Szinte mindenért megküzdöttem, semmi sem hullott az ölembe azonnal. Természetesen sokszor sürgettem volna a dolgokat, de így jobban megbecsülöm, amim van (itt nem az anyagiakra gondolok elsősorban), és hálás vagyok érte. Ugyanakkor mindig van, ami éppen akkor hiányzik. Jó magyar mentalitással az ember ilyenkor siránkozik, hogy ez vagy az neki miért nem adatik meg. Ez viszont nem segít előrébb lépni.

Sajnos nem tanították meg nekünk, hogyan álmodjunk. Legelőször a célt kell megfogalmazni, amire tényleg vágyunk. Csak utána kell a feltételekkel foglalkozni, nem pedig azonnal a kibúvókat keresni, hogy mi miért nem jó.  Végig kell gondolni, hogy mi minden kell hozzá, aztán neki kell állni a feltételek teljesítésének. Ez lehet egy tanfolyam, új edzésfajta, bármi. Ahogy sorban kipipáljuk a feltételeket, idővel el is érjük a célunkat. Nyilvánvalóan vannak olyan paraméterek is, amik tényleg nem rajtunk múlnak, ezért fontos, hogy reális vágyaink legyenek. Viszont ha reális vágyunk van, az megvalósítható, de ezt nekünk magunknak kell megvalósítani, nem pedig várni a csodát, és közben siránkozni. És talán a legfontosabb: nem szabad félni a változástól.